Emlékfelhő

Begyógyítjuk az egymás lelkén ejtett sebeket..

Milyen furcsa is ez. Pont a legvidámabb és legmosolygósabb lány az, aki a legjobban össze van törve belül. Hogy pont abban az emberben véled felismerni magad, akiről sosem gondoltad volna.. Vele beszélni olyan, mintha benne lennétek egymás gondolataiban.. Ő olyan mint én, közben annyira különbözőek vagyunk. Két külön világ, sok-sok közös ponttal.. Mintha oka lenne… Tovább »

Szeretjük aki bánt, és bántjuk aki szeret..

“Semmibe vesszünk azt, aki rajong értünk, de rajongunk azért aki tudomást sem vesz rólunk, azt szeretjük aki bánt minket, és azt bántjuk aki szeret..” Hogy lehet az egész ennyire elcseszve? Egyáltalán miért kell ennek így lennie? Miért nem tudjuk értékelni azt, aki mindent megtenne értünk? És miért imádjuk őrülten azt, aki egyáltalán nem akarja hogy… Tovább »

Kérlek, ne akarj a minden lenni..

Ne bukkanj fel csak úgy, ne írj rám, ne keress, ne akarj látni pont akkor, mikor már kezdek túl lenni az egészen. Mikor már kezd nem annyira fájni. Ne akkor gyere, mikor egy hajszálnyira vagyok attól, hogy elfelejtselek. Ne akkor, mikor már elég erősnek érezném magam ahhoz, hogy elengedjelek. Olyan, mintha pontosan tudnád, mikor jön… Tovább »

Hogyan tudok mindig mosolyogni?

Hogyan tudok mindig mosolyogni? Talán mert az élet túl sok fájdalmat okozott már ahhoz, hogy megtanuljam gond nélkül nevetve kimondani: “persze, jól vagyok”. Mert félek, ha engedek a szomorúságnak és a fájdalomnak, belém marja magát úgy, hogy többé szabadulni sem tudok tőle. Nem, én nem eljátszom hogy nekem nem fáj semmi, csupán próbálkozom máshogy látni… Tovább »

Ha vissza mehetnék..

Tudod, elgondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha visszamehetnék a múltba.. Mi lenne, ha nem írnék neked vissza azon az estén. Mi lenne, ha nem beszélgettük volna végig az éjszakát és ha nem hagytam volna hogy úgy ellopd a szívem, hogy még csak meg sem fordul a fejemben hogy visszakérjem. Mi lenne ha nem hagynám, hogy… Tovább »

Lesz aki végleg marad.

Hinned kell abban, hogy az életben nem csak egy tökéletes jár mindenkinek. Mert  igenis nincs olyan hogy nagy ő meg hasonlók, csupán mindig a megfelelő időben a megfelelő személy van mellettünk. Lehet ő épp akkor épp neked tökéletes épp abban az időben, passzolhattok mint még soha mással ennyire és hiheted hogy sosem ér véget, hogy… Tovább »

Az első

Az első mindig meghatározó. Az évek során ez már a sokadik blogom, nem most kezdtem, de most talán úgy érzem, hogy itt sok ideig maradni fogok. Hogy miért kell már megint új? Igazából magam sem tudom. Talán kell az újrakezdés, hogy tiszta lappal indulhassak, és kell a változás, mert ahogy a világ körülöttünk, úgy mi… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!