Az első

Az első mindig meghatározó.
Az évek során ez már a sokadik blogom, nem most kezdtem, de most talán úgy érzem, hogy itt sok ideig maradni fogok.
Hogy miért kell már megint új? Igazából magam sem tudom. Talán kell az újrakezdés, hogy tiszta lappal indulhassak, és kell a változás, mert ahogy a világ körülöttünk, úgy mi magunk is változunk. Én például folyton. Közben igazán talán sosem. Nem tudom. Soha nem azért kezdem újra hogy elfelejthessem a múltat és ami eddig történt.. butaság.. hiszen annak hatására leszünk olyanok amilyenek. Soha nem akarnék megválni a múlttól. Jó, lehet hogy sokszor fájt, és még fájni is fog  sok minden, de sokkal többször van mosoly az arcomon.
Talán a kevésbé átlagos személyiségemnek köszönhető, vagy az emberi hülyeségnek hogy sokan nem igazán bírnak, de ez mindenkinek saját döntése.. mi lenne a világgal ha mindenki szeretne mindenkit? ajaj..
De hát mit tehetnék? Csak azért megváltozni nem fogok. Főleg amíg vannak, lehet kevés, de igaz barátaim, akik így szeretnek.
És hogy milyen is vagyok? Igazán egyszerűen bonyolult. Folyton bele esek ugyanazokba a hibákba és butaságokat csinálok, az őrültségekről nem is beszélve. De hát egyszer vagyok fiatal, és amíg pont ezekből tanulok, addig miért ne?Néha nagyon elszánt vagyok, olykor félénk, van hogy boldog. Folyton álmodozó, épp ezért mindig olyan igazán szabad. Van, mikor szomorú vagyok, esetleg dühös, van hogy félek, vagy hogy le sem lehet lőni.. és a legtöbbször fogalmam sincs hogy mit is akarok igazán. Összességében tényleg végtelenül bonyolult vagyok. Tehát lesz miről írnom. 🙂

A bejegyzéseim mind valós érzések vagy történtek alapján íródnak meg.
Minden tőlem jön és saját, meg ha idézek is, azt úgyis feltüntetem.
Remélem sok kellemes percetek lesz olvasgatás közben 🙂

Puszi: Tündérke