Tudod, elgondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha visszamehetnék a múltba.. Mi lenne, ha nem írnék neked vissza azon az estén. Mi lenne, ha nem beszélgettük volna végig az éjszakát és ha nem hagytam volna hogy úgy ellopd a szívem, hogy még csak meg sem fordul a fejemben hogy visszakérjem. Mi lenne ha nem hagynám, hogy egymás életének ennyire fontos szereplői legyünk..
Talán nem harcoltam volna annyit, nem mentem volna keresztül annyi szenvedésen és nem ért volna annyi fájdalom. Nem törted volna annyiszor darabokra a szívem, hogy majd később összepakolgathasd..Nem lett volna annyi átsírt éjszaka, nem lett volna annyi tépelődés. Nem lenne semmi, ami rólad szólna.. és tudod, sajnálnám..
De ugyanakkor, nem lettem volna olyan boldog veled, mint még senkivel. Nem lettek volna átnevetett éjszakák, és azok a csodálatos reggelek sem, mikor melletted ébredhettem mosollyal az arcomon. Nem tudnám, milyen érzés, mikor egyetlen mosolyodért kimozdítanám a világot a helyéről és nem tudnám milyen az ölelő karjaidban, a szuszogásodra elaludni.. Nem tudnám milyen édes vagy, mikor szeretnél valamit.. Nem tudnám milyen a csók, amit minden nap érezni szeretnék a számon. Azt sem tudnám milyen fogni a kezed az utcán és büszkén megmutatni, hogy én igenis hozzád tartozom. Nem tudnám milyen a szád érintése a bőrömön, ahogy azt sem, milyen egy hosszú nap végén hozzád bújni és hallgatni ahogy mesélsz.. Nem tudnám azt sem, milyen az mikor nem érzem teljesnek magam Nélküled, a másik felem nélkül. Nem tudnám milyen mikor a legtöbbet hozom ki magamból csakis érted, és azt sem tudnám mire vagyok képes, ha te meg nem mutatod. Nem tudnám, milyen őszintén szeretni valakit.
Így hát tudod mit, örülök hogy megismertelek, örülök hogy elkövettem a hibáimat, volt amit többször is.. És örülök hogy vannak emlékeim rólad. Örülök, hogy az életed része lehettem. Mert így tudom hogy vagy, vagyis egyszer voltál nekem..♥
Ez nagyon szép <3