Ne bukkanj fel csak úgy, ne írj rám, ne keress, ne akarj látni pont akkor, mikor már kezdek túl lenni az egészen.
Mikor már kezd nem annyira fájni. Ne akkor gyere, mikor egy hajszálnyira vagyok attól, hogy elfelejtselek. Ne akkor, mikor már elég erősnek érezném magam ahhoz, hogy elengedjelek.
Olyan, mintha pontosan tudnád, mikor jön el az ideje hogy visszatérj, hogy a szívembe taposs újra, hogy véletlen se törölhesselek ki.
Kérlek, ne mond hogy hiányzom, ne mond hogy sajnálod és hogy csak én kellek. Ne hazudd, hogy innentől minden más lesz. Ne mond, mert úgysem hiszem el. Akármennyire is szeretném hogy igaz legyen.
Kérlek ne nézz rám így, mert a végén elhiszem hogy a szemed nekem nem hazudik..
Kérlek ne érj hozzám, még ha annyira szükségem is van az érintésedre hogy az már szinte fáj..
Kérlek meg se szólalj, mert minden kiejtett szavad sebet éget belém..
Egyáltalán ne tegyél semmit, ami értelmetlen és valótlan reményt ébreszthetne bennem..
Ne kérj újabb esély, ne mond hogy fontos vagyok, mert ha így lenne, sosem hagytál volna el..
Ne kérd hogy értselek meg, ha te sem érted saját magad..
Nincs jogod bármit is kérni.
Már nem tudok hinni az ígéreteidben, és nem tudok hinni már benned sem.
Túl sokszor vágtad már földhöz a szívem, aztán túl sokszor sétáltál el mit sem törődve az egésszel..
Kérlek ne akarj a mindenem lenni, ha neked én nyilvánvalóan nem vagyok az.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: