Begyógyítjuk az egymás lelkén ejtett sebeket..

Milyen furcsa is ez.
Pont a legvidámabb és legmosolygósabb lány az, aki a legjobban össze van törve belül.
Hogy pont abban az emberben véled felismerni magad, akiről sosem gondoltad volna..

Vele beszélni olyan, mintha benne lennétek egymás gondolataiban..
Ő olyan mint én, közben annyira különbözőek vagyunk. Két külön világ, sok-sok közös ponttal..
Mintha oka lenne hogy összefújt minket a szél.
Mintha feladatot kaptunk volna az élettől, ami nem  más mint átsegíteni egymást a nehézségeken, és közben vigyázni a másikra..
Vele nincsenek olyan dolgok ami gáz lenne a másik előtt..
Csak együtt vagyunk, nevetünk, mesélünk, vigasztalunk, beszélgetünk és néha ha úgy van sírunk.. Közben pedig begyógyítjuk a másik lelkén ejtett sebeket..
Mintha mindig is ismertük volna egymást.
Ilyen embert találni olyan, mint fellélegezni, mert tudod hogy most már mindig ott lesz..

A saját gyengeségünkkel erősítjük a másikat..Mert tudjuk, hogy ő is ugyan azt érzi.. Együtt könnyebb erősnek lenni..
Mikor csak azért vagy erős mert szüksége van rád, és fordítva.
Amikor a saját gyengeségünk elé helyezzük a másikat, mikor megváltozik a fontossági sorrend miatta, hogy segítsük és erősebbé tegyük..
Egybe tartjuk egymást, és egybe tartjuk magunkat azért hogy őt egybe tarthassuk.