“Semmibe vesszünk azt, aki rajong értünk, de rajongunk azért aki tudomást sem vesz rólunk, azt szeretjük aki bánt minket, és azt bántjuk aki szeret..” Hogy lehet az egész ennyire elcseszve? Egyáltalán miért kell ennek így lennie? Miért nem tudjuk értékelni azt, aki mindent megtenne értünk? És miért imádjuk őrülten azt, aki egyáltalán nem akarja hogy… Tovább »

Ne bukkanj fel csak úgy, ne írj rám, ne keress, ne akarj látni pont akkor, mikor már kezdek túl lenni az egészen. Mikor már kezd nem annyira fájni. Ne akkor gyere, mikor egy hajszálnyira vagyok attól, hogy elfelejtselek. Ne akkor, mikor már elég erősnek érezném magam ahhoz, hogy elengedjelek. Olyan, mintha pontosan tudnád, mikor jön… Tovább »

Hogyan tudok mindig mosolyogni? Talán mert az élet túl sok fájdalmat okozott már ahhoz, hogy megtanuljam gond nélkül nevetve kimondani: “persze, jól vagyok”. Mert félek, ha engedek a szomorúságnak és a fájdalomnak, belém marja magát úgy, hogy többé szabadulni sem tudok tőle. Nem, én nem eljátszom hogy nekem nem fáj semmi, csupán próbálkozom máshogy látni… Tovább »

Tudod, elgondolkoztam azon, hogy mi lenne, ha visszamehetnék a múltba.. Mi lenne, ha nem írnék neked vissza azon az estén. Mi lenne, ha nem beszélgettük volna végig az éjszakát és ha nem hagytam volna hogy úgy ellopd a szívem, hogy még csak meg sem fordul a fejemben hogy visszakérjem. Mi lenne ha nem hagynám, hogy… Tovább »