Ne bukkanj fel csak úgy, ne írj rám, ne keress, ne akarj látni pont akkor, mikor már kezdek túl lenni az egészen. Mikor már kezd nem annyira fájni. Ne akkor gyere, mikor egy hajszálnyira vagyok attól, hogy elfelejtselek. Ne akkor, mikor már elég erősnek érezném magam ahhoz, hogy elengedjelek. Olyan, mintha pontosan tudnád, mikor jön… Tovább »

Hogyan tudok mindig mosolyogni? Talán mert az élet túl sok fájdalmat okozott már ahhoz, hogy megtanuljam gond nélkül nevetve kimondani: “persze, jól vagyok”. Mert félek, ha engedek a szomorúságnak és a fájdalomnak, belém marja magát úgy, hogy többé szabadulni sem tudok tőle. Nem, én nem eljátszom hogy nekem nem fáj semmi, csupán próbálkozom máshogy látni… Tovább »